Dódony Istvánt mindenki ismeri, aki éves konferenciánkat rendszeresen látogatja.
Barátságos, közvetlen, segítőkész, jellegzetes hangját is könnyű felismerni. Az előadásokhoz sokszor hozzászól. Ezekből a hozzászólásokból az is, aki az adott témában nem jártas, könnyen felismeri, hogy a szakterületet alaposan, elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt ismerő, határozott álláspontot képviselő és véleményét világosan és érthetően megfogalmazó kutatót hall. Szavaira még akkor is érdemes figyelni, akkor is tanulni lehet belőle, ha esetleg egy adott kérdés megvitatásakor nem lenne igaza. Ez utóbbi meglehetősen ritka dolog, és azt sem sokan kockáztatják, hogy olyan álláspontot képviseljenek, ami a többség véleményének ellentmond. Ő még ezt is megengedheti magának. Talán azért is, amit Soós Miklós, aki tanítványa volt, sommásan így fogalmazott meg, mikor megkérdeztem tőle, kicsoda-micsoda Dódony István, akivel addig nem találkoztam még: „Az egy zseni.”
Az MTA-án, az Eötvös József-koszorú átadásakor természetesen egészen más hangzott el, mint az előbb leírtak.
Az ismertetés szerint a kitüntetést „...a modern, kristálytani és anyagtudományi alapokon nyugvó ásványtani kutatás hazai meghonosításáért, az ásványok „reális”, azaz nem ideális és nem periodikus kristályszerkezetének kutatásában elért kiemelkedő eredményeiért, valamint azon hazai elektronmikroszkópos iskola megteremtéséért, amelynek nemzetközileg is elismert eredményei mind a földtudományok, mind az anyagtudományok területén hasznosulnak” érdemelte ki.
A nagyszerű eredményekkel megszolgált díjhoz szívből gratulálunk Dódony Pistának, akinek jó egészséget és munkakedvet kívánunk, és továbbra is várjuk – családostul! – konferenciánkra.