„Kovács Kristóf okleveles vegyészmérnökként diplomázott 1972-ben a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, és nyugdíjazásáig a Pannon Egyetemnek – és annak jogelődjeinek – volt alkalmazottja. 1969-ben szervezője volt az első Veszprémi Egyetemi Napoknak. 1974-ben egyetemi doktori, 1994-ben a kémiai tudomány kandidátusa címet szerzett, többször dolgozott az Amerikai Egyesült Államokban és Németországban is, majd 1995-ben egyetemi docenssé nevezték ki. 2006-tól tanszékvezetőként, majd 13 éven át intézetigazgatóként vezette az Anyagmérnöki Intézetet. Nyugdíjba vonulása után máig aktív szerepet vállal az oktatás és a kutatás-fejlesztés területén. Nemzetközileg is elismert szakértője a képalkotó eljárásoknak (mikroszkópia, elektronmikroszkópia, komputer tomográfia, számítógépes képfeldolgozás). Kutatásai középpontjában a műszaki kerámiák szerkezete és tulajdonságai közötti kapcsolatok feltárása, üvegipari és elektronikai hulladékok hasznosítása, alternatív energiaforrások funkcionális anyagrendszereinek fejlesztése áll. ”
Ez év tavaszán 
így mutatták be Kovács Kristófot, amikor átvette Veszprém város Pro Urbe érdemérmét.
Mi, a Magyar Mikroszkópos Társaság (MMT) tagjai, ennél sokkal többet tudunk Kristófról, aki Röhlich Pál professzor után lett 1994-2002 között az akkor még Magyar Elektronmikroszkópos Társaság elnöke.
Az évenként Almádiban megrendezett hazai konferenciák mellett kezdeményező szerepe volt a Multinational Conference on Microscopy (MCM), kétévente megrendezésre kerülő, 2015-től immár kilenc országot összefogó, együttműködéseket elősegítő konferenciasorozat létrehozásában, és ő volt az 1999-ben Veszprémben rendezett negyedik MCM elnöke is.
Ez maga elég lenne, hogy az MMT tagjaiként tisztelettel és megbecsüléssel emlékezzünk rá, pedig nem is említettük szakmai elismertségét, hogy a Pannon Egyetemen a hallgatók egyik kedvenc előadója volt, kiváló tudománynépszerűsítő előadásait, cégét (SPI), mely még ebben az évben is támogatta konferenciánkat.
A legtöbben azonban nem ezekre fogunk emlékezni, hanem arra az örökké energiát sugárzó, tevékeny, segítőkész, melegszívű barátra, aki szeretett minket – és mi is szerettük őt.
