Beszámoló a MMT első virtuális konferenciájáról

      Beszámoló a MMT első virtuális konferenciájáról bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Tavaly a legtöbben még erőteljesen tiltakoztak az ellen, hogy konferenciánkat a siófoki, Balaton parti szálloda helyett a számítógépek, táblagépek, okostelefonok adta lehetőséget kihasználva rendezzük meg. Érvként még az órákon át számítógép előtt ülés is előkerült, mintha legtöbbünk nem a számítógép vagy mikroszkóp előtt töltené a nap nagy részét. Két év konferencia nélkül azonban még a legelszántabb ellenzők számára is sok lett volna, és mikor kiderült, hogy virtuális konferenciánk csak egy napos lesz, újabb résztvevők is csatlakoztak  hallgatóságként. Szerencsések voltunk. A beküldött előadásokat megfelelően csoportosítva, rövidebb szüneteket tartva ez az egyetlen nap nem csak követhető, de élvezhető is lett.
Dr. Balázsi Katalin, nemzetközi elismertségű kutatótársunk, aki nem is egy társaságban tölt be vezető pozíciókat, az MMT-nek lelkiismeretes titkára és a NAV minden követelményét teljesíteni tudó kincstárnoka, mint internetes közvetítésszervező is bebizonyította kiválóságát. Még a 15-20 perces szünetekben is gondoskodott arról, hogy annak, aki hamarabb visszatér a képernyők elé, legyen érdekes látnivalója. A cégektől kapott reklámfilmecskéket érdemes volt megnézni, társaságunk anyagi támogatása és a nap első előadásblokkjában hallott céges előadások mellett ezekért is köszönettel tartozunk.
Gert Sonntag /Zeiss/ és Szalay Gergely /Femtonics/ kiváló előadásuk után a kapott kérdésekre is kiselőadás szinten válaszoltak, a gondosan elkészített és elküldött bemutatók előadói (Guillaume Brunetti /JEOL/, Anil Yalcin /Thermo Scientific/) pedig e-mailben ígértek választ az elküldött kérdésekre.

Jók voltak a díjelőadások is. A 2021-es Pócza Jenő-díjat elnyerő munkát Dallos Zsolt,  a Magyar Elektronmikroszkópos Díjét Tóth Kinga mutatta be. A szünet után Lábár János rutinosan, felkészült üléselnökként vezette le a négy előadásból álló, változatos témájú szekciót.

Az ebédszünet után következett a program fiatalok által legjobban várt része, a fiatal előadók versenye. A TDK ill. PhD hallgatóknak mindössze öt perc állt rendelkezésére, hogy követhető tempóban elmondják, mit kutatnak, ez miért fontos, miért van szükség mikroszkópos technikákra és mifélére, bemutassák eredményeiket, ügyesen összefoglalják a lényeget, és lehetőleg még azt is megemlítsék, hogyan tovább. És mivel meglehetősen kevesen kutatnak egyedül és saját pénzből, az előadás elején vagy végén illendő azt is jelölni, kik voltak a közreműködők és támogatók, bár a nevek felolvasása egy 5 perces előadás esetében kifejezetten kerülendő.
A rövid idő mellett azzal is meg kell birkózni, hogy a hallgatóság mikroszkópokról, módszerekről, technikákról sok esetben náluk ugyan jóval többet is tudhat, tapasztaltabb, az ő kutatási területükön azonban járatlan. És a kihívások még ezzel sem érnek véget! Mert az első öt perc valóságtartalmának igazolására következik a második öt perc, amikor válaszolni kell a hallgatóságtól, üléselnököktől érkező kérdésekre.
Nem egy idősebb kolléga is csak elismerően tudott bólintani, miután végighallgatta a 11 TDK-PhD hallgató – köztük idén először, egy külföldi egyetem, az isztambuli Acibadem Mehmet Ali Aydinlar Univ. School of Medicine PhD hallgatója –  rövid előadását. Ha azt nem is mondhatjuk, hogy mindegyik ifjú előadó száz százalékosan teljesítette volna az előbb felsorolt kívánalmakat, de több mint a fele igen, és jó harmada olyan magas szinten, hogy mind előadása, mind a bemutatott munka színvonala bármelyik konferencián megállta volna a helyét.
Abban, hogy mindenki képet alkothatott a fiatalok felkészültségéről, nagy szerepe volt a szekciót levezető, a beküldött kivonatok alapján kérdésekkel is felkészült Pécz Bélának és Solymosi Katalinnak, akik az előadás nyelve szerint hol angolul, hol magyarul kérdeztek, és biztatták erre a hallgatóságot is.

A “Legjobb fiatal előadó” címről szóló oklevelet és 250 € támogatást egy nyári/téli iskolán vagy mikroszkópos konferencián való részvételhez, nem kiválasztott tagokból álló zsűri, de a hallgatóság szavazta meg google szavazólap segítségével, melynek linkjét az előadások előtt kapta meg mindenki. Az eredményhirdetésre az esti, valószínű világviszonylatban is meglehetősen ritkán megrendezésre kerülő, virtuális borkóstoló záróprogram első részeként került sor.
A borsor valamelyik borát minden résztvevőhöz előre eljuttatták a borkóstoló szervezői, Pécz Béla és Kristóf Zoltán,  így mindenki  saját otthonában koccinthatott a győztes egészégére, aki az egyik legfiatalabb “versenyző” volt, a KOKI 22 éves TDK hallgatója, Kellermayer Anna. Témavezetői, Cserép Csaba és Pósfai Balázs kitűnően felkészítették, és Anna magabiztos, de nem fölényes, módszerekben és eredményekben is gazdag, szépen felépített előadása elnyerte a Nagyérdemű tetszését.

A MMT vezetősége abban az esetben, ha vannak még  jutalomra érdemes előadók, Különdíjakat is adományoz. Ez a különdíj egy oklevél és egy üveg minőségi bor szokott lenni. Az oklevél  csatolható a CV-hez, ami egy ifjú esetében ezzel is gazdagabb lesz, a bort leginkább megisszák. A 11 előadást figyelembe véve ketten kaphattak különdíjat, a második helyezett Prokop Suzanne, (KOKI, Katona István PhD hallgatója), és Vásárhelyi Lívia, a Szegedi Tudományegyetem MTA-SZTE Reakciókinetikai és Felületkémiai Kutatócsoportjának PhD hallgatója, aki a harmadik legmagasabb pontszámot szerezte.
Mindketten olyannyira jó munkát mutattak be és olyan jól, hogy az MMT vezetősége külön jutalomként azt is megszavazta, jövő évi konferenciánkon vendégként vehetnek részt, részvételi díjukat az MMT állja.

Bár mindnyájan azt szeretnénk, hogy többet ne kelljen állami rendeleteknek meghatározni, hányan vehetnek részt egy személyes találkozón, ez az egy nap nagyon megérte. Hadd idézzek Kozma Gábor (SZTE) leveléből: “Az esti e-borkóstolón sokáig résztvettem, igaz kép és hang nélkül, mivel második jövevényünket altattam (2 hónapos), akivel nagy érdeklődéssel hallgattuk a beszélgetéseteket. Ez egyrészt szomorú volt, mert ezúttal nem a balatoni szálloda étkezőjének szomszéd asztalától jöttek a gondolatok, de másfelől inkább volt felemelő, mert én teljesen úgy éreztem magam, mintha ott lennék Siófokon.”

Köszönet támogató cégeinknek és minden résztvevőnek!